Beszámoló az iskolakezdésről
Kezdődik a suli, megint. És persze jön, ami vele jár, a 2-3 órás sorban állás a tankönyvvásáron. Aztán elsején még egy jó fél óra az igazgató beszéde az évnyitón, amit végig kell állni. Végül 3 osztályfőnöki óra, amin az osztály ordít, a tanár pedig beszél és/vagy még jobban ordít. Mondjuk mi szerencsések vagyunk, mert az osztályfőnökünk nagyon kedves, mintha mindegyikünk anyukája lenne. Ő tényleg törődik velünk. Általában jönnek új tanárok is, akiknél az elkövetkező napokban be kell mutatkozni, minden órán külön-külön. Ezek az órák elég unalmasan telnének, ha nem lenne egy pár nagy ász a mostani osztályomban. Nem bírják ki 20 percig, hogy ne nyomnának be egy jó poént. Ekkor persze az egész osztály dől a röhögéstől, gyakran a tanár is. Egyébként azért mondom, hogy a mostani osztályom, mert még csak kicsit több, mint egy éve járok ebbe az iskolába. Nagyon szeretem őket, mindenki befogadott az első héten. Még a fiúkkal is egészen jól megvagyok, és tudok beszélgetni, a tanárok pedig szuperek. Tudnak fegyelmet tartani, és rendesen elmagyaráznak mindent. Amúgy szeretek ide járni, mivel sok lehetőség van a délutáni elfoglaltságok között, különböző érdeklődési körűeknek. Valamint rengeteg tanulmányi verseny van, a humán-, a reál-, és a készségtantárgyakban tehetségesek számára egyaránt. Én személy szerint ezért szeretem, és várom az iskolakezdést. Remélem mindenki számára kielégítő volt a rövid beszámolóm, és ebből kifolyólag még inkább örülnek majd az évnyitónak, főleg az osztálytársaim.