Julcsit még kiskorában hozta haza anyukám,
amikor a munkahelyéről jött haza.
Hűséges cicalány volt, soha nem ment el csavarogni.
Mindig a kertben vagy a kerítés előtt feküdt.
Szeretett beszökni a házba, és elbújni a szekrény alá.
Ilyenkor nem lehetett kiszedni, csak akkor tudtuk kivinni,
ha előbújt. Néha még az emeletre is felment a lépcsőn.
Rendkívül játékos volt fiatal korában.
Az egyetlen végleg megmaradt fiát sokszor elrakta,
amíg kicsi volt, de a szoptatás nem volt ínyére.
Miután megöregedett egy kicsit elkényelmesedett,
de nagyon szeretett mindenkit.
Ő is a hátsókertben nyugszik, a Gyurmié melletti sírban.
2008 elején, a téli hónapokban,
egy reggel találtunk rá, az udvaron feküdt, holtan. |