Kuncz Feri:
A hold megáll az égen,
hogyha lát,
Hogy ámulattal nézze lenn
egy tündér arcát!
A napsugár is úgy térdel eléd,
Mint hű cseléd,
ki bálványozza hercegnőjét!
Hányszor álmodoztam rólad,
Hányszor kérdeztem,
hol vagy?
Hányszor vágytam,
hogy hozzád szóljak,
Szívem csak rád várt!

Gina:
Végre itt vagy újra, oly közel,
S én itt állok az éjben lázas,
szédült fővel,
Hisz téged rejt
ott kinn a vak sötét,
Csak néhány lépés kell
és máris nálad lennék!
Hányszor álmodtam erről,
Hányszor vártam, hogy eljöjj!
A csendből, néha
egy sóhaj feltőr,
S elrepít hozzád!

Kuncz Feri:
Nincs más, csak ez az érzés,
Rég várt öröm és féltés!

Gina:
Száz év múlhat és nem lesz
másképp,
Ez a perc oly szép!

Kuncz Feri:
Két szív kimond egy törvényt,
Túlél vihart és örvényt...

Együtt:
Elszáll kétely és kétség,
Csak a szerelem él még!

Gina:
Bennünk él egy téli
délutántól...

Kuncz Feri:
Egy szép mosoly,
egy édes arc, egy tánc...

Gina:
Tudtam, ahogy szívem
dobbant...

Kuncz Feri:
Tudtam rögtön,
te kellesz csak...

Együtt:
Tőled támadt fel a láz...
Nincs más, csak ez az érzés,
Rég várt öröm és féltés!
Száz év múlhat és nem lesz
másképp,
Ez a perc oly szép!
Két szív kimond egy törvényt,
Túlél vihart és örvényt,
Kétség, ami volt, elszállt,
Csak a szerelem vár ránk!
Két szív, egyetlen érzés,
Ő hív, s minden más elvész!
Más út számomra nincs már,
Ez az egy, amely most vár!
Két szív meglelte célját,
S csak a boldogság vár ránk!