Te vagy a végzetem

Néha elfelednék mindent, minden emléket,
hogy szerettelek téged.
Néha elfeledném mindazt, ami még mindig köt hozzád.

Néha már nem hallom a búgó hangod,
és nem vágyom tőled a szót.
Úgy elfelednék mindent, mindent, ami köztünk volt.

Te vagy a végzetem, te vagy az életem,
te vagy a gyötrelem, a minden, a minden nekem.
Te vagy a végzetem, több, mint az életem,
Mióta vagy nekem, még nem telt úgy el pillanat,
hogy ne gondolnék rád.

Néha úgy érzem hogy túl sok volt mit eddig,
mit eddig vártam tőled.
Néha úgy érzem, hogy elfelednék, kitörölnék minden jót.

Gyakran látom még tenyeremben arcod, sokszor érzem égő szád.
Úgy vigyázok, hogy ne vedd észre rajtam, még mindig várok rád!

Gyakran úgy érzem túl sok volt mit eddig, eddig kaptam tőled.
Gyakran kitörölnék mindent, ami még mindig emlékeztet rád.

De sokszor önmagamtól nyitom ki az ajtót,
azt várom, hogy egyszer majd ott állsz.
Hangok nélkül mondod el, hogy szíved mélyén te is csak rám vársz!

Te vagy a végzetem, te vagy az életem... (ism.)
 
Te vagy a végzetem, te vagy az életem... (ism.)

Te vagy a végzetem, te vagy az életem,
te vagy a gyötrelem, a minden, a minden nekem.
Te vagy a végzetem, több mint az életem,
Mostmár az se bánt, ha megtudod, hogy mindörökké várok rád.