Csend

Egy langyos kézfogás, távoli pillantás,
Már csak ez az enyém.
Csak a kín maradt meg,
Veled eltűnt minden, mi szép.

Elvitted lelkemet, széttördelt szívemet,
Veled tűnt el a fény.
Nekem már nem maradt más,
Csak a vágy meg egy csöpp remény.

Ne szólj semmit, jobb most a csend.
Úgyis érzem, ha hívnál sietve szállnék,
Repülnék hozzád.

Ne szólj semmit, jobb most a csend.

Szikrázó álmok, vad szenvedély.
Nem maradt semmi,
Szétfújtad őket,
Mint felhőképet a hajnali szél.

Egy múló pillanat, egy röpke szösszenet,
Nélküled ez vagyok én.
Lehet a szívem tiéd,
De az emléked bennem él.