A kifinomult francia ízlés minden korszakban meghatározó volt a gasztronómia, a divat, a formatervezés, és ugyanígy a kultúra, a művészetek terén is. Ez a hatás az utóbbi években elérte a zenés színházakat is. Párizs vegykonyháiban új színekkel, ízekkel gazdagodott a musical.
A szépség, játékosság, érzelmesség kultusza átitatta és átlelkesítette a kihűlőfélben levő, fejlődésében megrekedt angolszász műfajt; és a szűk, színházba járó rétegnek szóló csemege helyett a közösségi esemény rangjára emelte. A sok ezer férőhelyes Sportpalotában vagy a Kongresszusi Palotában óriási szériákban láthatta a közönség a Párizsi Notre Dame vagy legutóbb a Rómeó és Júlia című musicaleket.
A Shakespeare színműve alapján készült mű története mindenki számára ismerős. Gérard Presgurvic, a zeneszerző és egyben szövegíró, így nyilatkozott az alkotásról:
A Rómeó a világirodalom legromantikusabb és legtragikusabb darabja. Ennél jobb téma nem is kell egy jó musicalhez, hiszen van benne minden: gyűlölet, szerelem, félreértés, halál, esküvő, szabadság. Mindezen túl arra törekszem, hogy a Rómeó és Júlia ürügyén sok-sok új és aktuális érzést fedezzek fel magamban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
